Búcsúszóra utolsóra még egyszer az utcátokba tértem.
Könny szökött ki a szememből, amikor a házatokhoz értem.
A kapuban megállottam, nem átkoztam, imádkoztam.
Arra kértem a jó istent: oltalmazzon mind a két kezével.
Nem tudom, hogy mit rejteget, mit tartogat számomra az élet.
Koldúsbottal, vagy hintóval egyszer talán mégis visszatérek.
Megállok a kaputokban, vagy rangosan, vagy rongyosan,
Elmondani, hogy még mindíg nem szeretek senki mást, csak téged.