Csendes ember lett belőlem, halványarcú, hallgatag,
Amióta kedves rózsám, Szíved tőlem elszakadt.
Amióta mosolyogva mással éled világod,
S virágtermő kiskertedben más szedi a virágot.
Kijössz te még a kiskertbe, álmodsz te még felőlem,
Majd amikor egy-két nóta marad csak itt belőlem.
Visszasírsz te engemet még s a szívet, mely imádott,
S véled sírnak testvéreim, a haldokló virágok.