Csuromvíz a viharverte kalapom.
Hortobágyi langyos széllel szárítom.
Enyém a rét valamennyi virága,
Előttem meg ezer csikó vágtat ki a pusztába.
Nincsen gondja énrám senki fiának.
Szép szeretőm sincsen nékem, mint másnak.
A csikók is békességben legelnek,
Nem is tudom, hogy mi fájhat az én bolond szívemnek.