Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki tényleg szeret,
Nem léteznek véletlenek.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki végzet lehet,
Csak te vagy, ki tényleg szeret.

Rég, amikor mellém álltál,
Még égett a vágy,
Én valami másra vártam,
Másra és nem rád.

Akkor még a kezdetekben,
Nem hittem, hogy megszerettem,
Mikor belépett az életembe,
Vártam még a végzetemre.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki tényleg szeret,
Nem léteznek véletlenek.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki végzet lehet,
Csak te vagy, ki tényleg szeret.

Most, amikor minden szép már,
Rég, tudom, hogy vársz,
Más hiába hívogat már,
Nekem csak te jársz.

Más volt még a kezdetekben,
Álmodoztam fellegekben,
De már leszálltam, s a földön járok,
Ahol mindig rád találok.

Álom, de köddé vált már,
Megfakult a képe,
Valaha vártam, hogy megtalálj,
De ma már téged várlak égve. …

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki tényleg szeret,
Nem léteznek véletlenek.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki végzet lehet,
Csak te vagy, ki tényleg szeret.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki tényleg szeret,
Nem léteznek véletlenek.

Nincs más, aki engem vár,
Tudom, nincs más, nekem ennyi jár,
Hiszen nincs más, aki végzet lehet,
Csak te vagy, ki tényleg szeret.