Árnyak közt a fény, a bánat tengerén,
Híd legyél, mely a végtelenbe ér!
Árnyak közt a fény, a csendben dal legyél,
S tűz, ha majd a szívekben lesz tél!
De sok éve, hogy ezt mondtad nekem...
De sok éve, hogy nem vagy már velem...
Az, amit kérsz, olyan nehéz...
Beleadni a teljes szívemet...
Hadakozni, hol én csak veszthetek...
Az, amit vársz, az, amit kérsz, olyan nehéz...
Árnyak közt a fény, a bánat tengerén,
Híd legyél, mely a végtelenbe ér!
Árnyak közt a fény, a csendben dal legyél,
S tűz, ha majd a szívekben lesz tél!
Mire jó az, hogy így őrzöm szavad...
Mire jó, hogyha másom nem marad...
Az, amit vársz, az, amit kérsz, olyan nehéz...
Árnyak közt a fény, a bánat tengerén,
Híd legyél, mely a végtelenbe ér!
Árnyak közt a fény, a csendben dal legyél,
S tűz, ha majd a szívekben lesz tél!
Árnyak közt a fény, a bánat tengerén,
Híd legyél, mely a végtelenbe ér!
Árnyak közt a fény, a csendben dal legyél,
S tűz, ha majd a szívekben lesz tél!
Árnyak közt a fény, a vesztesnek remény,
Tűz legyél, ha a szívekben lesz tél!