Villám csapott a világomba
Segítsen valaki, a kezét nyújtsa
Nem feledhetek, haragom éget
Az életemnek nem vethetek véget
Viharok jönnek: eltávoznak
Bűnösök kutatnak: elkárhoznak
Betegség, kín, éjszaka felver,
Semmise pusztít, csak a tüzed perzsel
Refr.:
Látom, jössz ez a nyugalmam vége
Lépjek-e még? Ez a szakadék széle
Lelkemet kéred – vidd el a tiéd
Forró börtönének érezd a hevét.
Hívsz, hogy menjek,
Fáj, ahogy izzik,
Lelked tükre,
Szemed arcomba fénylik.
De indulok feléd, hisz már régen kár félni,
A Földön ily kínért érdemes egyedül élni.
Tiéd mindenem – tedd hamuvá!
Sok drága kacat, akárki megunná…
Szeretlek. Csak nézem ajkad, szavadra várva,
Kívánlak… Perzseljük egymást örökké halálra!