Ez nem lehetsz te,
és az nem lehetek én,
állunk az Oktogon kellős közepén,
és én üvöltök rád,
hogy gyűlöllek téged,
nem hord föld a hátán nagyobb ellenséget.
És ez nem lehetek én,
az meg nem lehetsz te,
nem szállhat ránk így az este,
mert te nem mondanád,
hogy megvetlek téged,
hogy hiába voltak mind a hosszú évek.
A buszból egy lány gúnyosan ránk nevet,
megfognám gyorsan,de elkapod a kezedet.
Ez nem lehetsz te,
az meg nem lehetek én,
tán elviselném egy rossz film elején,
hogy a rendező szól:ez volt a próba,
de az nem lehet,hogy el kell majd játszani újra!
Bennem egy hang gúnyosan felnevet,
elkapnám gyorsan,de megfogod a kezemet...