Harminckét bites lettem én,
vár csetszobán egy kőkemény
tere-
fere,
előttem csésze zöld tea,
épp tegnap lett bekötve a
netünk
nekünk.
Harminckettő nőtt, fogy ma már,
csudának hullik, hogyha már
fogant
fogam?
Lehettem volna, s lettem is
poéta, Teremtőm, segíts
terem-
tenem!
Mert jó, ha jő egy illető,
egy nőnemű, egy ihlető,
ki in-
spirál.
S ki dallal együtt megfogan
Spirálon így győz sportosan
kettős
spirál.
S még jobb, ha csetre látogat
költőnk, kit bámultunk sokat,
s utat
mutat,
üveggolyót gurít legott,
amellyel ő a csillagot
kité-
ríté.
Sok évig jöttek gyermekek
ihletből vers helyett, s a lant
pihent
alant.
Sok évig ringattam nagyon,
hogy egy napon majd folytatom,
mit ír-
ni bírt,
s mit elvétett e váteszem,
a sínt azt én jóváteszem
barát
gyanánt...
De: immunrendszer-ellenes,
ha szándékolt és nyers a vers-
csere-
bere:
a holt költő felültetett,
a hűlt tetem beültetett
szívet
kivet.
Magam, bizony a csetszobán,
S már nyíg utánam ostobán
majom
csajom.
Hogy túlélőshowt bír-e majd
vagy fejet szépen sínre hajt
e vén
legény?
-Ha lejjebb száll a hőfokom,
azt bárkinél előbb fogom
gyaní-
tani.
Le is olvasom emberül,
s ki jókor jobbra szenderül,
fölül
kerül:
az adja meg jobblétemet,
ki majd J.A. fölé temet
körül-
belül.