Megindult alattad a világ
-falak dőlnek,
S közben minden lángol!
Sehol nincs segítség, akit hívsz,
Aki megfogná a kezed, mind távol!
Félsz, mert nincs hova lépj,
Hallgat a mély,
Szótlanul vár...
Látod, felcsap egy láng
A poklokon át,
S karjába zár...
Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?
Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét?
Amit látsz: kegyetlen, örök harc,
Csak az átok és a harag, mi ránk tör.
Vöröslő parázsként belénk ég,
Amíg elragad egy erő a mélyből.
Tépett vászon az ég,
S a távoli fényt
Nem látod még...
Érzed, rezdül a Föld,
S a lábad előtt
Egy mély szakadék...
Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?
Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét?
Mondd, hol van, aki őszinte hozzád,
aki meggyógyít,
aki, ha szenved, de téged nem bánt...
Mondd, hol van, kiben él még a jóság,
aki ért mindent,
hol az az út, ami elvisz hozzá...
Refr.:
Hol az út, ami a tűzön át vezet,
Hol a hely, ahol még újra kezdheted,
Van - e még, akinek hinnél?
Hol és kitől kérhetsz másik életet,
Lesz - e bárki, aki jót ad rossz helyett,
S tőled nem zárja el szívét? (2×)