Oly furcsán csillog a két szemed ma, drágám,
Nem tudom, hogy mi van veled.
Valamit titkolsz, vagy mondani akarsz,
Látom, hogy reszket a kezed.
Érzem, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden.
Elárult téged, ha nem is akarod,
Nem vagy boldog énvelem.
Szeretnék szólni, de félek,
Félek, hogy letagadod,
Vagy talán, ki tudja, attól félek én,
Hogy ezt nyíltan megmondod.
Tán jobb lesz, hogyha nem veszem észre,
Behúnyt szemmel megyek tovább,
S bár érzem, itt benn
majd megszakad a szívem,
A könnyeim közt mégis nevetek rád.
Tudom, most hazudtál nékem,
Látom a két szemeden,
De szólni nem merek, jobb lesz így nekem,
Hogyha észre sem veszem.