Őszi este nem ragyognak csillagok,
Egymagamban elhagyottan ballagok.
Senki sincs, ki odahaza várna,
Nincs, akire ráborulhatnék.
És amíg az édes álom elkerül,
Szívemben egy asszony arca felmerül,
Ő is olyan bánatos és árva,
Akárcsak én, oly rég.
Mondja, mit csinál, ha fáj a szíve,
Ha hull a fa levele már
és sír az őszi szél?
Mondja, kire vár, ha fáj a szíve?
Egy emlék tán csak, ami fáj,
mely vissza, visszatér.
Reám is néha úgy rám szakad a bánat,
És nincs bocsánat és nincs remény.
Mondja, mit csinál, ha fáj a szíve?
Ha nincsen más, akire vár,
hadd vigasztaljam én!