Fáradt lábam megbotlott a járdán,
Az éhségtől ájuldozom én,
A Keletiben lesz a fekvőhelyem,
Ahová a fejem leteszem.
A rendőröktől nincsen maradásom,
Sújt az élet, sújt a gumibot,
A padlótól remegve felállok,
S éneklek egy régi dallamot:
Rendőr bácsik ne bántsatok engem,
Nincsen senkim a föld kerekén,
Volt egy kislány, ki elhagyott a nyáron,
Ezért ültem három évet én,
Egy szál rózsát adtál ide nékem ,
Egy szál rózsát a nyár elején,
Azt mondtad, hogy hűséged virága,
De elhervadt, és nincs többé remény,
Én azóta gyűlölöm a rózsát,
A fehéret, amit látok én,
Az őszirózs lett az én virágom,
Mert az nem nyílik a nyár elején