Éjjel, ha csillagot nem látsz,
Sápadt és néma a hold,
Jéghideg szél zúg, lépted nyújtod,
Fáj, hogy nincs kihez szólj...
Föltekintsz az égre, de csillagod eltűnt,
A földön már semmi nincs új,
A törvény, az mindenütt törvény,
És a gyönge sorra mind elhull,
Ahogy a virág lehull...
A vágy és az izgalom elszállt,
Búcsúzz az álmaidtól!
A dal, melyben annyira hittél,
Most szürkén és álmosan szól...
Hívnak, de zárva az ajtó...
Várnak, de elfogy az út...
Új néven régi a játék,
És már késő, hogy megtanuld:
Törd át most a képzelet határát,
Törj át a falakon!
Keresd és kövesd,
ki szállni tud majd veled,
Együtt szökjünk el a világból!
Éjjel, ha járod az utcát,
Rád néz és hallgat a hold,
Jéghideg szél zúg, lépted nyújtod,
Fáj, hogy nincs kihez szólj...
Föltekintsz az égre, de csillagod eltűnt,
A földön már semmi nincs új,
A törvény, az mindenütt törvény,
És a gyönge sorra mind elhull,
Ahogy a virág lehull...
Törd át most a képzelet határát,
Törj át a falakon!
Keresd és kövesd,
ki szállni tud majd veled,
Együtt szökjünk el a világból! 4×