Nem fáj az én szívem többé, hogyha mással látlak,
Mégis érzem, hogy feledni sohasem tudnálak.
Félreállok az utadból, úgyis tudom másnak vagy a párja,
Én meg csak úgy csendben sírok, mintha nem is fájna.
Mindig olyan boldog voltam, míg ott voltam nálad,
És amikor csókoltam a hófehér orcádat.
Minden, minden elveszett már, elmúlt minden gyönyörűszép álom,
Keresem a boldogságom, sehol sem találom.