Mikor megláttam, nem volt rá szó,
El is akadt a lélegzetem.
Velem szembe jött az utcán,
Máris izzadt a két kezem.
Szemében égett az élet tüze,
Éreztem, hogy engem várt.
Nem láttam sehol, ennyi szépet,
Tudtam, hogy lelkem reá várt.
Két hét múlva újra láttam,
Rám mosolygott és én is rá.
Úgy emlékszem félszegen szóltam:
Elmehetnénk együtt valahová.
A találkát újabb követte,
Éreztük, hogy egyek vagyunk.
A sors keze, ha így rendelte,
Hát örökre összetartozunk.
Ezen a földön minden nő gyönyörű, igen,
És tudom jól, csak egy magyar lány lehet ilyen.
Nem kell más keletről vagy nyugatról,
Mert tudom jól, mindenem róla szól.
Mikor meglátom, nincs is rá szó,
El is akad a lélegzetem.
Szembe jön velem az utcán,
Máris izzadt a két kezem.
Szemében ott ég az élet tüze,
Száz százalék egyek vagyunk.
A sors keze, ha így rendelte,
Hát örökre összetartozunk.