Szabad a szellem, kavarja a vihart
Sok itt a csatlós ki mellette kitart.
Árnyak között vegyül közénk
Fogjuk a fejünk, mi jöhet még?
Csak néhány elme látja, hová vezet ez az út,
A jövő menő kétely s az öntudat megfakult.
Itt beüt a csőd, ott bejön a csel
A baj az, hogy rá senki nem figyel.
Érzik a szag, az átható bűz,
Felmorzsol minket a pusztító tűz.
A szegény szerencsétlen ártány torkunkra lép,
Ártatlan álarc mögött a gyűlölet ég.
Sziszegve szól, ki szeret, és bájolog, ki gyűlöl,
Működik a rendszer, de neked nem tűnik föl.
Az igazság az hallgat, vérébe fagyva,
Mert titkos az aljas lélek, mely látásod zavarja.
Ez nem az a nép, ez nem az a hely,
Ez nem az az ország, mely elvisel.
Neked mindent szabad, neked mindent lehet,
De hogy kerül itt szóba a közelkelet?
Csak néhány elme látja, hová vezet ez az út,
A jövő menő kétely s az öntudat megfakult