Egy koldus az utcán
Poór Péter
A könnyező szemével valamit kért.
Láttam, hogy csalódott, boldogtalan,
Nem volt egy fillérem, szégyelltem magam.
Csak álltam és néztem a könnyes szemét,
És megfogtam remegő öreg kezét:
"Bácsikám, én is majd ide jutok,
Szívemben én is egy koldus vagyok.
Nemrég még együtt jártunk holdas éjszakán.
Megcsókolt, hogyha didergett, fázott a szám.
Egyetlen csókomért jönne csak el,
Aztán már elmehet akárkivel.
A szerelmünk záloga volt ez a gyűrű,
Úgy ragyog, mint csillag és oly gyönyörű!
Ez engem többé már nem boldogít,
Odaadom magának, vegyen valamit".
Ez a dal legyen tanulság neked,
Elvesztheted egyszer te is a szíved.
Mindenki lesz egyszer álomtalan,
Gazdag, vagy szegény: boldogtalan.
Egy koldus az utcán a kezemhez ért,...
...Odaadom magának, vegyen valamit.