Vándormadár
Máté Péter
Szabadban alszol, néma csend ölel át,
Őríznek téged, dús lombú fák.
Fárasztó, hosszú útról itt jön a szél,
Megsimogatja arcod, neked mesél,
Harmatos réten pihenni térsz.
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Csak néhány évig élsz, s az út tovaszáll,
Számodra mégis mindig hosszú a nyár,
Tiéd a napfény ó, kismadár!
Ha a nap felkel, könnyű szívvel ébredsz, kismadár!
Gyönge szárnyaddal elrepülsz, de fészked visszavár!
Fentről látod majd csillogó folyók ezüst vizét,
Akkor gondolj rám, mert úgy csodálnám én is a világ ezer színét!
Ha végső alkonyatkor mélyül a csend,
Minden oly messze tűnik majd odafent.
Többé már nem kelt a napsugár
Pihensz a csendben, vándormadár!
album címe: Hogyha én lennék a fény
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: Aréna Holding
zeneszerző: Máté Péter
szövegíró: Ihász Gábor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 9247