Zakatol a mesevonat,
De ő sem tudja, hogy merre halad.
Csak zakatol a mesevonat,
Bár tudná, hogy merre halad.
Megidézett egyszer egy nőnemű némber,
Nem tudtam róla, hogy ördög vagy ember.
Ha tudtam volna róla, hogy ravasz mint a róka,
Biztos páros lábbal rugtam volna orrba.
Mert nem hiszek már a szép mesékben,
Mert egyszer úgyis véget érnek.
Nem hiszek már a szép szavaknak,
Mert engem úgyis eltaposnak.
Csak zakatol a mesevonat,
De ő sem tudja, hogy merre halad.
Csak zakatol a mesevonat,
Bár tudná, hogy merre halad.
Mesevona-a-at
Elegem van már a női lényből,
Ebböl az olcsó műigényből,
Unom a sok dumát, a sok hazugságot,
Egy nyugis kis nap, másra nem vágyok.
Mert hittem régen a szép mesékben,
a királynőkben és a tündérekben
Ez egy álom világ, szép falak
Meg egy gumolt hős végalak.
Csak zakatol a mesevonat,
De ő sem tudja, hogy merre halad.
Csak zakatol a mesevonat,
Bár tudná, hogy merre halad.
Zakatol a mesevonat,
De ő sem tudja, hogy merre halad.
Csak zakatol a mesevonat,
Bár tudná, hogy merre halad.