Látom, mint kínzó mélységek közt repülök
Alább s mindig alább hagy a testem
Nem érzek fájdalmat, és nem érzek kínt
Kellemes ölelés tölti el lelkemet
Majd leér testem a hatalmas mélyre
Feszítő érzés tömörül egy álomképbe
Képek sorozatából összeáll a film
Mit elmém legmélyére agyam vetített ki
Összefüggnek már a képek
És én mégsem a filmet látom
Ő áll előttem némán
És az érintését várom
Kinyúlik karja értem, megérinti vállam
Érzem az erőt, mit átad, mégsem látom arcát
Csak homályos a kép, csak foltok azok mit látok
És ez őrjítő érzés és fáj, de nem tehetek mást, várok
Majd egyre nyugodtabb leszek, laza test ép lélek
Majd hírtelen fény, a fájdalom eltűnik végleg
A fájdalom eltűnik végleg, semmi kín nincs már,
Eltűnt mindaz mi nem jó, pedig még mindig nem látom arcát
És akkor, akkor minden más lesz,
Látom őt, látom végre
Csak reméltem hogy ő az s nem más
De álmom a remény, a remény a vágy
Ez éltet, mert ő az enyém és látom
Ő egyetlen mi enyém és ez az álmom