Jaj, de szánom én Casanovát,
Mert nem járhatott bosanovát!
Sose hallhatott szegény igazi tánczenét,
Így persze sorra csavarta el a csini nők fejét,
S így lett fenegyerek!
Jó, hogy nem vagy egy Casanova,
Mert ha szól a jó bosanova,
Szerelmi vallomás helyett szívesen hallanék
Csak annyit: gyere velem, siess szívem, ez a mi zenénk!
Ám, ha tánc közben simogat a szemed,
Csendre vágyom már a muzsika helyett.
Végtelen tájon andalogni veled,
Csókot adni százezerszám...
Közben egyre ezt susognám:
Mondd, hogy nem leszel Casanova,
És nem hagylak el soha, soha!
Ha csókot adsz nekem, szívem, sose légy szerény!
Mert addig, amíg szeretsz
Nyugodt lehetsz
Visszaadom, ha te velem maradsz, kikacagom
A nagyhírű, a nagyszívű Casanovát!