Lehull a fátyol
Szabó P. Szilveszter
A fátyol ím,
lehullik végül.
Úgy vágytam rád,
most indulunk.
Ne hagyd, hogy várjak!
Elizabeth:
Adj Te nékem otthont,
szabadíts meg a földi gondtól,
töröld ki létem sok nyomát,
világítsd át az éjszakát!
Halál:
Gyere hagyd a létet!
Együtt:
Veled a semmi létbe lépek,
színtiszta tűz leszünk mi már,
örökös égi békénk vár!
Elizabeth:
Hol bíztam, hol sírtam
volt sok könny, meg sok derű
a világ nem értett, mert magamhoz voltam hű
Együtt:
Ha bűn volt, ha erény
a titok az enyém.
Elizabeth: Halál:
Mert így vagyok csak én!
Gyere, légy enyém!