Raszta Anna a táncparketten
Én meg éppen vele szemben
Állok és nézem,
Hogy suhan a pepita szoknya
A combjaira. Tulajdonképpen
Engem az se zavarna,
Ha nem is lenne, ami eltakarja,
Mert ő úgy táncol, hogy minden
Hímnemű tekintetet magához láncol.
Meg kéne szólítani már végre…
Hát odalépek és belenézek a szemébe:
„Szia! Jól táncolsz. Kösz! Mi a kedvenc zenéd?”
Ez volt köztünk az első párbeszéd…