Egy fiókba tettem
Az összes olyan gondolatom,
Ami összezavarna, ha kiderülne,
Hogy jól gondolom…
Inkább
Kiülök egy rétre
Nézem a Nap leért e
Már a föld alá…
De még szemez velem
Varázsol nekem:
Aztán integet a Holdnak:
„Szevasz, barátom! Majd holnap!”
Én meg állok szembeszélben
Háttal a gondnak…
És két szó megy a fejembe…
Nem gondolok se lélekre, se testre
Csak táncolok…
És élvezem, hogy érzem a varázslatot.
Álom…
(Á)lomtalanítás…
Várom,
Hogy jöjjön az a részeges kukás…
És kidobálok a fiókomból is mindent,
És üvöltöm majd a világnak, hogy végre
Minden rendben itt bent…