TM:
Itt van pár dolog, mit komolyan kell venni
Kell, hogy legyen életcél, hogy felnőj, s valaki lenni
Igaz könnyű bármit mondani, mint azt meg is tenni
Ezért valamiről nem beszélni kell, csinálni ennyi
Habár az élet kemény, na és? Hát légy te is az!
De ne csak játszd, hogy lássák, ha tudod, hogy nem igaz
Becsülj meg mindent, mi neked segít élni
Emlékezz, hogy apu, anyu tanított, hogy kell lépni
Mára magadtól is megy, de kérdem, tudod azt, hogy merre mész?
Hogy mennyi válaszút van és lehetőség, mivel nem élsz
Ott van a munka, vagy ha még van család
Pár igaz barát, szerelmed, ha nem basz át
Ez mind az életed része! Vedd már észre!
Lehet sok szarért a szíved, de légy komoly végre
Ne süllyedj túl mélyre, s ha volt valaha is álmod,
Elszáll a szélben, soha nem lát napvilágot!

Cof:
Maximumot nyújtom, de a minimumot kapom
A markomat akarom, de a hátamat tarthatom
A vágyamat altatom, a váradat átkozom
A kényedet szolgálom, a lényedet útálom
Élem az életet, ahelyett, hogy élvezném
Lesz, ahogy lesz, én inkább tervezném
A napot szervezném, lehet, hogy szeretném
Bárcsak tehetném

Phat:
Most kéne nagy levegőt venni
A mélybe sóhajtani a könnyeimet, és tovább menni
Szemedbe nézni, őszintének lenni, most van vége, ennyi
Próbáltam mindent megtenni
Ideje lerázni tonnákat a vállaimról
Hátha maradt még a vágyaimból
Tudom, ami muszáj, az sosem könnyű
Mindennap újjá születni és menni a sok szörnyű
Kínok közé. Mögöttem szakadék, előttem hegyek
Már megértettem TM, mindenütt jelek
Az idő rövid, ha szép, csak a rossz napok nyúlnak meg hosszúra
Ne szomjazz bosszúra
Ember, építeni egy életen át két kézzel, felfogni ép ésszel
Hogy ott úszik az álmod el egy reggelen a tükörbe nézéssel
Mégis újra felállni, na, az a kemény, na, az a kemény...

Cof:
Maximumot nyújtom, de a minimumot kapom
A markomat akarom, de a hátamat tarthatom
A vágyamat altatom, a váradat átkozom
A kényedet szolgálom, a lényedet útálom
Élem az életet, ahelyett, hogy élvezném
Lesz, ahogy lesz, én inkább tervezném
A napot szervezném, lehet, hogy szeretném
Bárcsak tehetném

Tibbah:
Hajnali neongyújtás, fáradt füst karcol
Ha nem lenne muszáj, hidd el, nem lennél talpon
Mert feltétele vagyon, hogy meglegyen a lét
És a léttel együtt egy élet, ami tényleg mindent megért
Rájössz majd te is, hogy nem a kemény az erős
A győztes, aki nap-mint nap gondokat legyőz
Így 30 felé már felgyorsul az élet, nem
Várod a véget, mert lenne még terved
Az óra mutatója nagyon feszesre van állítva
És nincs egy másodperc egy közös fotóra
Cserélnél egy jobbra, de nincs, aki feláldozna
Aki már megkóstolta, az csontig lerágja
Fáradt katona vagy, zsoldod az élet adja
És az elején tudod, hogy ebből nincsen repeta
Nő a teher, a nyomás, mi a vállat húzza
Így megy ez testvér, a föld a munkást vonzza

Cof:
Maximumot nyújtom, de a minimumot kapom,
a markomat akarom, de a hátamat tarthatom,
a vágyamat altatom, a váradat átkozom,
a kényedet szolgálom, a lényedet útálom.
Élem az életet, ahelyett, hogy élvezném,
lesz, ahogy lesz, én inkább tervezném,
a napot szervezném, lehet, hogy szeretném,
bárcsak tehetném.

TM:
Van, mikor úgy érzed, túl kemény az élet
És eleged van mindenből, nincs miért élned
De ne feledd, hogy van kinek rosszabb, nehezebb, mégis keményen hajts
Hiába hosszabb az út nem tudja merre tart
Pedig nincs senkije otthon mit ennie
De szíve erős, melynek mélyén reménynek kell lennie
Hogy egy nap minden megváltozik
S valóra válik mindaz, miről minden este álmodik