Hóhullásban sok pihe hull
egy pihe sem lesz így egyedül
Egyedül nem jön nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön, százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost,
belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.