1. vers
Suttognak a fák, zúg a szél,
Az erdő így mesél.
Beragyog a fény, körbejár,
Egy tisztás mélyén ránktalál.
Refrén 1:
Ne szégyelld, ha együtt lát a Nap,
Hiszen Téged az égtől kaptalak!
Azt hiszem, ez a szerelem végtelen.
2. vers:
Őrt állnak a fák, nincs veszély.
Az erdőtől miért félsz?
Színes a világ, láss csodát,
Az árnyékból, kérlek, lépj ki hát!
Refrén 1
Bridge:
Bár voltak nehéz évek,
A világ égett,
Könnyből vér lett,
Nem volt arcunk,
Nem volt hangunk,
Úgy fájt, az élet fájt.
Refrén 2:
Ne szégyelld, ha együtt lát a Nap,
Hiszen Téged az égtől kaptalak!
Én érted lázadnék, én támadnék,
Érted meghalnék, százszor meghalnék,
De úgy hiszem, ez a szerelem, o-o-oh, végtelen.