Lábadon szakadt cipő, kezed megfázva,
Óriási földeken át, taposol a sárba.
Csavarogtál eleget, egy jó napra várva,
Múltadon gondolkozol, mit is hagytál hátra.
Most már csak képzeled, mi az a szép,
Szemedben megvillan sok-sok ezer kép.
Évek meg évtizedek hullnak benned szét,
Nincs múltad, nincs jövőd, arcodba fúj a szél.
Refrén:
Neked nincsen már, nyugalmas éjszakád,
Mindenben csalódtál, sok-sok éven át.
Várakozol egy kicsit, majd indulsz tovább,
Nem tudod merre tartsz, mert neked nincs hazád.
Elfáradt testeddel, egy hegytetőn megállsz,
És a hideg széllel sóhajod messze száll.