A mi utcánk bánat utca napsugár se járja.
Szürke kis ház a mi házunk,szegény ember háza.
Hétköznapok könnye lakik a szobánkba,egyetlen egy mosoly benne
Az én drága édesanyám szeme ragyogása.
És én mégis odahívlak,mégis oda várlak.
Te lennél a napsugara a mi kis szobánknak.
/:Te lennél az élet,te lennél az álom,kopott öreg falak között
az én minden gazdagságom,örök boldogságom.:/