A jövő messzi távolból Feléd int és kacsint Rád.
Ó Te, némán figyelsz, de belül már egy okos pillanatra vársz.
A tér és az idő megfelel,
Hogy tudd, és rajthoz állj.
Már látod, hogy mi az a fény, ami az ajtón túl vár Rád.
Már ismered, hisz ismer rég, hát vedd el, ne félj.
Szinte perzsel a szomjúság, hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeért, már csak a szíved kell még.
Már réges rég megtanultad, hogy mi az, amit tudnod kell.
Hát fedezd fel a valóságot, néha úgyis csak a csend felel.
De most a tér és idő megfelel,
Hogy tudd és rajthoz állj.
Már látod, hogy az a fény, ami az ajtón túl vár Rád
Már ismered, hisz ismer rég, hát vedd el, ne félj.
Szinte perzsel a szomjúság, hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeért, már csak a szíved kell még.
Néha elég érezned, szimplán csak lélegezned.
De ha eljön a pillanat, tedd mit tenned kell.
Már látod, hogy mi az a fény, ami az ajtón túl vár Rád.
Már ismered, hisz ismer rég, hát vedd el ne félj.
Szinte perszel a szomjúság, hogy az álmod megtaláld.
Most minden okosan összeért, már csak a szíved kell még.