Van nekem egy imádságom nincs papírra írva.
Szívem őrzi minden sorát, mert a honvágy írta.
Akárhogy is fordul sorsom, mindig haza vágyom.
Arra kérem a jó Istent hallgassa meg az én kívánságom.
De szeretnék hazatérni, megöntözném apám rózsafáját.
Az estéli harangszónál meghallgatnám anyám halk imáját.
Kiállnék a kiskapuba úgy mint régen valakire várnék.
De jó volna, hogyha otthon, minden embert boldogabbnak látnék.
Ha meghallgat a jó Isten, megköszöönm néki.
Azt, hogy nem kell soha többé idegenben élni.
Jók itt hozzám az emberek, szeretettel látnak.
De a lelkem nem hagy nyugton, az álmaim mindig haza szállnak.
De szeretnék hazatérni erdőt, mezőt szabadon bejárni.
Minden kedves gyermekarcon megint derűs, boldog mosolyt látni.
/:Tisztességgel megkövetném, ha valakit megbántottam volna.
És, ha volt is egykor vétkem feloldoz majd édesanyám csókja.:/