Ólomlábú percekből egy hadsereg
Egy lusta óra rozsdás mutatóján...
Homokórán szem pereg
Lassan,mint a hópelyhek...
Csak hajtanám!
Ha nappalt várok,itt ragad a Hold nekem,
Éjre vágyom,s nem nyugszik a fény.
Hajóm iszaptengeren,
S az idő meg-megáll velem...
Csak hajtanám!
Néha mégis érzem:
Túl hamar túl sokat megláttam,s lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam,s lehet,
Túl hamar sok mindent megbántam,azt is
Túl hamar,túl hamar.
Lelassított film néha a világ nekem,
Kerék,melyben bentragadt a fék...
A féket tépem,szaggatom,
S ha megkérdeznék,nem tudom,
Hogy mért teszem...
Azt sem tudom,mért teszem,de kedvelem,
Kedvelem,hogy lassan nő a fű...
Ha elmúlik az izgalom,
Fejemet ráhajthatom
És hallgatom...
S néha érzem már,hogy
Túl hamar túl sokat megláttam,lehet,
Túl hamar túl sokat kívántam,lehet,
Túl hamar sok mindent megbántam,azt is
Túl hamar,túl hamar.