Zár számtalan bárhova nézek,
de kevés ami nyitva is áll.
Pár kulcslyukon fél szemek jelzik,
hogy valaki bent valamit vár.
Bújj csak bújj, én eljutok az ajtón túl!
Bújj csak bújj, ki önmagának rabja csak velem szabadul!
Sok rozsdás ócska lakat,
soha senkinek nem kell már!
Csakis addig zárd be magad,
míg magadtól nem nyílnál!
Bújj csak bújj, én tudom nem előlem bújsz!
Bújj csak bújj, ha egymagadban rab vagy csak velem szabadulsz!
Mert én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- ami hangtalanul jár!
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- elzárkóznod kár!
Mire vársz hát?
És sorban kinyílnak az arcok,
a szívek a zárak után.
Átlépünk szép libasorban
a titkok tárt kapuján.
Bújj hát bújj, ha senkihez hát hozzám bújj!
Bújj hát bújj, ha úgy érzed hogy rab vagy hát velem szabadulj!
Mert én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- ami hangtalanul jár!
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- bent meglepetés vár!
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- elzárkóznod kár!
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- ami hangtalanul jár!
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- bent meglepetés vár!
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- elzárkóznod kár!
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- elzárkóznod kár!
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- ami hangtalanul jár!
Mire vársz már?
Én vagyok a kulcs, és te leszel a zár
- bent meglepetés vár!
Mire vársz már?