Csak bámuljad a nőket,
Felfalhatod őket,
Csak izgasd azt a szédült szívedet.
A legtöbb férfi ma már
Olyan, mint a madár,
Mely körbeszáll és mindig csipeget!
Bánom is én, bámuljad a nőket,
Villamoson, utcán, tereken,
Ha neked jó, én nem irigylem tőled,
Sőt, mi több, még szóvá sem teszem!
Gondolatban csókolgasd az ajkuk,
Figyeld, hogy a mellük hogy feszül,
Legeltesd a birka-szemed rajtuk,
Mérlegelve alul és felül.
Más feleség ilyenkor már rádszól,
Én legyintek csak, így intézem el,
Felőlem te remeghetsz a vágytól,
Nagy kárt bennük amúgysem teszel.
Ki gátat vet a szétguruló kőnek,
Az sose tudta, mi a szerelem,
Bánom is én, bámuljad a nőket,
De hozd haza az étvágyad nekem!
De hozd haza az étvágyad nekem!