Nézz reám mit látsz, csak árnyék,
Csak por, mit fúj a szél
Nézz reám, s a múltba tévedsz: sok mű, sok áltatás
Nézz reám: kiszáradt fára, mit húz sodró folyó,
Látom már mint sok virágot
Elért a hervadás.
Könnyű még, amíg az élet
Csak játék, semmi más,
Könnyű még álmodni rólad:
Hogy szeress, ne tétovázz.
Nincs miért gyűlölni egymást,
Ha a szívben, nincs háború
Meddig várjunk: talán halálig
Míg egy szóra rátalálsz.
Eljön majd a végtelen éjjel,
S az út előtted áll.
Válassz hát, válassz egy jobbat,
Mit én éltem át.
Emlék már, hogy volt egy nagy tél:
Fehér és hullt a hó.
Jött egy új, tiszta napfény:
Kinyílt a réten minden virág.
Lehet még, szeretni tisztán,
Hogy érezd a szenvedélyt,
Így bátran, ölelni Téged
Mi végig elkísér.
Nincs más, csak hogy éljünk
Szeress úgy ahogyan én
A szó, mit régen vártál:
Majd csendben szívedhez ér.