Érzelem mentes lét, itt fehérek a falak,
Fehér a sötétség is, és hirtelen egy alak
Előjön a semmiből, vakító a fénye,
Mintha minden problémádra megoldást ígérne.

Csak azt érzed, hogy valaki a hátad mögé lép,
Nem tudod, ki az, és azt hiszed, hogy álmodsz még.
Bízol benne, megnyugtat a jelenléte,
Olyan, mintha a lelkeddel egyezne a lénye.

Csendben hozzád ér, és elkezd tisztulni a kép,
Eszedbe jut hirtelen most minden, ami szép
Így visszatérsz az életbe, s felnyújtanád a kezed
De lehet, hogy a fantáziád játszott veled!

S ellép mellőled és látod:szárnyat bont halkan
Távolodni kezd és a magasba repül lassan.
Ha este van, nézz fel, és hosszan vizsgáld az eget,
Látni fogod, hogy az őrangyalod rád nevet.

Ref:
Ilyen az élet, tudod, nem mutat mindig szépet,
De legalább kapsz egy igazi képet,
És végre megérted azt, hogy sokszor nem látszik a lényeg,
S hogy küzdened kell azért, amiért vagy, ami még éltet téged!

Az első arc, az első mosoly amit láttál
Az első mozdulat, az első szó amire vártál
Az első segítség, tudod ezt mind ő adta neked,
Így a második életedet is neki köszönheted.

Érted már, hogy neked még muszáj küzdened,
Bízni magadban, hisz ajándék az életed.
Megint vannak céljaid és álmaid és újra...
S ő odafent figyel, lát, és mindezt tudja.

Mögötted lépked majd és ha elbuksz ő segít fel
Mindig veled lesz, így már soha nem tévedhetsz el.
Veled sír ha baj van, és örül ha boldognak lát,
Némán őriz téged, soha nem hallod a hangját,
Megfogja a kezed, és az Úr az úton vezet.
Amelynek a végén végre megtalálod a helyed.

Lehet, most az életed nem sok jót ígér neked
De legalább magadért érdemes újra kezdened.

Csendben hozzád ér, és elkezd tisztulni a kép,
Eszedbe jut hirtelen most minden, ami szép
Így visszatérsz az életbe, s felnyújtanád a kezed
De lehet, hogy a fantáziád játszott veled!

S ellép mellőled és látod:szárnyat bont halkan
Távolodni kezd és a magasba repül lassan.
Ha este van, nézz fel, és hosszan vizsgáld az eget,
Látni fogod, hogy az őrangyalod rád nevet.

Refr. 2x