A napfény éltet, lelkemben már rég nincs üresség
Én csodát látok, az élet szépen hozzám is elér
Rájöttem, hogy űzzem el a szomorú bánatot,
Mert vérem érted pezseg már, ha nálad járhatok!
Refrén:
Az égbolt kéklő fénye, érzem, hozzád elvezet
Mikor kőbe vésem szerelmünket, te itt leszel velem
De ha nem talállak meg bárhol, az utam már elveszett
Én tengert sírok érted, azon hajóm majd megkeres
Két végéről égetem az életet már rég
De jól tudom, mit ér a perc, mikor egyszer véget ér
Ne sírj értem, csak gondolj rám, hisz álmodni nem fogsz
Az élet forró lángnyelvével újra szárnyalok
Refrén:
Az égbolt kéklő fénye, érzem, hozzád elvezet
Mikor kőbe vésem szerelmünket, te itt leszel velem
De ha nem talállak meg bárhol, az utam már elveszett
Én tengert sírok érted, azon hajóm majd megkeres