Ha magyar lennék tudnám, hogy van egy utam,és azt kell csinálnom amit szeretek,
Különben a mélybe zuhan minden mi egyszer még lehetek.
Hogy saját magamra vagyok utalva, de csak erősebb leszek,
Hogy a hazugság az oka a sebeknek a szíveden, hogy
minden ami ellen küzdesz, életidegen,
Hogy a válasz itt van idebenn, és látszik a szemeden,
Ismersz, és én is ismerlek, újra gyermeknek látlak,
Mikor elhivatott vagy, mikor az életedet írod,
Viszed tovább a súlyokat amíg csak bírod,
Mert hajt valami, mert kell, mert örökké megtartod a titkot,
Itt emberek laknak nem sztárok, nekem hiába mondod,
Mert két mondatom igazabb mint a te gondolkodás módod,
Kezemre tapad az érintésed, benne ég el a tenyerem,
Mégsem kell hogy ismerjelek, elég, ha érezlek a szívemben,
Nekem mennem kell, mert így önmagam vagyok,
Így csak hála marad utánam azért, amit apám rám hagyott,
Így szolgálom az örökséget,de ha magyar lennék féltenélek,
Hogy nem érted, hogy le térsz végleg, egy másik útra,
De ha az lennék, nevetnétek, s megkedvelnél újra,
Mert nincs erőm bántani téged, aki szeret, az tudja,
Mert minden kapcsolatom után megfizettem a jót amit az adott,
S a egyetlen bűnöm az volt, hogy én normális vagyok.

Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb, ha te sem írod le.

Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb, ha te sem írod le.

Ha magyar lennék, kiírnám magamból a gyűlöletemet,
Mert eltemet mindent, amivel építem itt benn a hitemet,
Akkor meg érteném, hogy Te meghalsz, még ha terveid is vannak,
S a másik hiába gonosz, mégis Ő életben maradhat,
Ha magyar lennék, adnék pénzt az istenetekért,
És imádkoznék az utcára küldött gyermekeitekért,
Megáldanék minden árvát, S az összes halott kamaszt,
Annak a hitnek a szeretetével, amellyel te meghúzod a ravaszt,
Ha magyar lennék, bíznék benned is Kedves, ha mondod,
Nem gondolnék arra, hogy vajon mit rejthet a mosolyod,
Nem hinném, hogy játék amit játszol, s hogy a szándék nem tiszta,
Hogy amit adok, azt a végén nem kapom fájdalomként vissza,
Ha magyar lennék, ez vers lenne, s Te álmodnál éjjel,
S ha fontos voltam valaha, akkor most nem felejtenél el.
Ha magyar lennék, komolyan vennél, tisztelnéd a munkámat,
Nem építenék magamköré az emlékeimből várat,
Tudnám, hogy a sebeim fájnak, mert nem hagyom gyógyulni őket,
Mert nem engedem be a következőket, hagyom míg fölém nem nőnek,
Ez álom, amit te és én gyártottunk magunknak,
Átölelnélek őszintén, de a szavaim már halottak.

Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb ha te sem írod le.

Ha magyar lennék, te is ide zárnál be,
Ebbe a testbe, ebbe a szeretetbe,
Ebbe a véleménybe rólad,
Kit érdekel a holnap,
Álmodok tovább, míg nem szólnak,
Én sem érzem igaz szónak,
Jobb ha te sem írod le.

Jobban tennéd, ha eltűnődnél a tetteiden néha,
Hogy kik vannak körülötted, kikre számíthatsz; jobb ha
Nem válsz önmagad komponálta paródiává,
Jobb ha magyar vagy, úgy csinálod, hogy büszke legyél rá.