elek jelek jelek
Jelek az égből
Jelek a légkörből
Jelek
De miféle jelek
Mi ég ott fenn
Mi az ami üzen
Mi az, amit senki nem hall meg, pedig folyton figyel
Itt van fölöttünk, körbevesz
Körbevesz és üzen, jelez, morzézik
Az emberek keresik a jeleket
Hát itt vannak!
Itt vannak a jelek, ott a légkörben,
Egy felhőben, a felhőn ülnek és jeleznek, morzéznak
Szerelmes jeleket, élet-jeleket, küldik, küldik meg
Küldik a jeleket
De miféle jeleket? Miféle jeleket?
Milyen egy jel délutánja?
Egy jel délutánja! És még! Milyen a Te délutánod?!
Olyan, mint egy jel délutánja?
Olyan, mintha felhőn ülnél? És üzennél egész életedben, és soha nem jön rá válasz?
Igen, olyan? Igen, olyan? Mondd meg! Mondd meg!
Hát most én is üzenek! Én visszaüzenek!
Visszaüzenek ezeknek a jeleknek!
És azt üzenem, hogy én még élek!
Élek, élek élek, élek, élek, és lélekben ott vagyok, ott vagyok az egész légkörben!
Az egész Földet átjárom kívül-belül!
Mindent, mindent, mindent átjárok, mert élni akarok, élni, élni, élni!!! élni, élni, élni!
Vajon honnan jönnek ezek a jelek?
Hé, honnan jöttök, jelek, édes jelek, mondjátok, honnan jöttök?
Hol tanultátok ezt a táncot? Hol tanultátok ezt a ritmust?
Mit akartok? Mit táncoltok?
Mennyit tudtok, és mind ég, amit tudtok, az egésszel táncoltok?
Az egész tudásotokkal, az egész életetek egyetlen tánc, egyetlen üzenet, üzenet a napvilágnak, a napvilágnak, ami tele van szemekkel, a te szemeddel, az én szememmel, a mi szemünkkel, a mi fülünkkel, teli van a világ, meghalljuk a jeleket!
Hogy mit akar, mit akarnak a végtelentől a felénk zuhanó, a felhőkből felénk áradó, a füleinkbe áramló jelek?
Talán sikítanak ezek a jelek?
Talán csak artikulálni próbálnak?
Próbálják körülrajzolni, azt, hogy mit is akarnak, azt, hogy miből áll az életük?
Jelek a testvéreim!
Minden jelek nevében!
Elutazom hozzátok, beköltözöm, beköltözöm ezekbe a jelekbe, odaköltözöm, jelekbe költözöm, hangokba költözöm, hangokba, jelekbe, hangokba és jelekbe költözöm, hangokba és csillagba, hangokba és képekbe öltözöm!