Párizsi töredék
Kern András
És én újra érzem,
Hogy a messzi szárnyak örök földjein
Az élet újra ébred.
Az árnyas, csendes fák alatt
A szív még mindig dalol,
S az ősz, mely Párizsra szakadt
A dalt susogja valahol.
Hiába minden! Nem lehet!
A sors kebléből új mesét faragni, nem lehet!
Mert a fák, a szél, a hulló falevél,
A fák a szél a hulló falevél
Örökre ott marad!
A fák, a szél, a hulló falevél,
A fák, a szél, a hulló falevél
Örökre ott marad!
A fény, a lomb, a napsugár
Halványan integet,
S a csendes árny, mely elkísért
Nem bántja lelkedet.