Furcsa játék az élet
Máté Péter
És az ember gyakran téved,
Igy lenne jó? Vagy tán másként?
Nem ad választ a száz év.
Sűrű lombú erdő mélyén,
Pipálgat egy barna kémény,
Kicsi házunk tartja hátán,
Ez a kisház vállán.
Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.
Tisztavízi patak útján,
Papírhajó úszott némán,
Benne volt az összes álmom,
Nagyvárosra vágytam.
És a gyorsan múló évek,
Engem mindig máshol értek,
A kis házban régen láttak,
Mégis mindig várnak.
Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.
Ott születtem, itt meg élek,
Odakötnek gyermekévek,
Mind a kettő egy-egy részem,
Megfér a szívemmel.
album címe: Hogyha én lennék a fény
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: Aréna Holding
zeneszerző: Auth Ede
szövegíró: Halmágyi Sándor
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8621