Furcsa játék az élet

Máté Péter

Furcsa játék ez az élet,
És az ember gyakran téved,
Igy lenne jó? Vagy tán másként?
Nem ad választ a száz év.

Sűrű lombú erdő mélyén,
Pipálgat egy barna kémény,
Kicsi házunk tartja hátán,
Ez a kisház vállán.

Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.

Tisztavízi patak útján,
Papírhajó úszott némán,
Benne volt az összes álmom,
Nagyvárosra vágytam.

És a gyorsan múló évek,
Engem mindig máshol értek,
A kis házban régen láttak,
Mégis mindig várnak.

Évek óta már köt a város,
A kő, a robogás,
Százezer ember, a zaj, a rohanás,
A házak felett az ég füst színű,
Szürke, sose kék,
Mint az élet más.

Ott születtem, itt meg élek,
Odakötnek gyermekévek,
Mind a kettő egy-egy részem,
Megfér a szívemmel.
előadó: Máté Péter
album címe: Hogyha én lennék a fény
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: Aréna Holding
zeneszerző: Auth Ede

szövegíró: Halmágyi Sándor

stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 8621
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i