Az életből végleg mély sötétség lett,
s világot gyújt a halálvágy.
Féktelen évek, porrá tört álmok,
mért élnél így tovább?
Nézd új szárnyak, átszelik mádat,
nincs itt helyed holnap már.
A tegnapok hívnak, lelkedbe marnak,
de múltad nem vár rád.
Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább! Végre
Vége már, s nem fog közre száz határ, szabadság…
… vár hát érezd, végveszélybe került az élet és nem várnak
rád új fények, bárhová, csak menni innen el, egy élő vágy.
Lépj tovább, ha úgy érzed, hogy nincs tovább! Végre
Vége már, s nem fog közre száz határ, szabadság…
… vár hát érezd, végveszélybe került az élet és nem várnak
rád új fények, bárhová, csak menni innen el, egy élő vágy.