1. Verssza: (Horus)
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, már mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit nem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Annyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk, az emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

2. Versszak: (Horus)
Tudom, hogy tudod, tudom azt, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

3. Versszak: (Carp-E)
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Hanem természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény idők - majd jobb lesz, azt reméljük
De azt mondom neked, nézd magad legelőször
Mert lehet, hogy a bűnben mindenkit megelőzöl
És ha úgy látod, hogy minden helyes, amit teszel
Akkor jön majd egy nemzedék, amit a te tetted nevel
Várnak a nehéz napok, amiket majd megbánhatsz
De ne add fel soha és minden nap feltámadsz
Hiszen ezek kemény idők, de ez az élet
És ha akarod, ha nem nap mint nap megéled

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

4. Versszak: (Shady)
Hajnali háromkor fekszem az ágyon,
Nem jön az álom, a testedre vágyom,
Ébren, éberen gondolok a kemény időkre,
Mikor lángba hoztál mellém ledőlve,
Illatos parfümmel jól befújva,
Testemhez húzva, forrón bújva,
Szeretkeztünk vadul és az volt a durva,
Hogy közben a testedet más is szúrta,
De nem mondom rád, hogy rohadt kurva,
Vagy hogy porrá égj és elrejtsen az urna,
Pedig minden rossz most csak a te hibád,
Hogy másnak is odaadtad a forró…
Szíved, és hiába leszek én őszinte híved,
Hiába adnám az életem neked,
Ha engem simogatsz de, a többi pasid csíped
Ha én adom a tüzet, de más nyomja el a csikket.
Előttem lebeg még az összetört képed,
És a vérben úszó öklöm, amin az üveg vájt léket.
Bár a seb begyógyult, ahogy borogattam,
Már bánom, hogy többet adtam, mint kaptam.
Kemény ez a világ, mindenhol csak a szemét,
Mért nem lehet olyan, hogy megfogjuk egymás kezét?
De a világ csak hajkurássza Bin Ladent,
Templomban a halálára mondanak áment.
Valahol háború dúl, ember embert öl,
Valahol vidámság van a sodort kendertől,
Valahol állatokat nyúznak élvezetből,
Valahol a szart is megennék két kezemből,
De ezekre a gondokra most mégis legyintek,
Vágyakozón az ajtóra tekintek,
Kemény idők ezek, még mindig várlak,
Mégsem hiszem, hogy kezembe zárlak.
Lassan lehunyom szemem, forgolódok,
Előjönnek az ösztönös kódok,
De nehezen alszom el, nem vagyok boldog,
Mert fejemben vannak ezek a kavargó dolgok.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vérborította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.
1. Verssza: (Horus)
Kemény időket élünk a jótól is sokan félünk,
Bármit, ami szép lehetne, mindent elítélünk.
Csak remélünk, de nem teszünk ellene semmit,
Nincsen ami manapság az életen szebbít.
Kilépek az utcára, már mindenki retteg,
Könyörtelen az ég, senkit nem ment meg.
De mi csak ülünk, nézünk, mint Rozi a moziban,
Röhögünk a gondokon, és fogalmunk nincs mi van.
Csak a segélykiáltást hallja az ember,
Aztán nézelődik, mert itt tenni senki nem mer.
Azzal senki nem törődik, hogy lenne megoldás,
Annyi rosszat tettünk, illene érte kárpótlás.
Mi tettük tönkre, mi vágtuk gallyra,
Mi taszítottuk világunkat bele a szarba.
A hangzavar eltűnt, csak a sikolyok maradtak,
Kemény időket élünk, az emberek mind halottak.
Gyilkolás és háborúk, terroristák, árulók,
A világtól rettegők, a rosszra csak bámulók.
Pénzükkel kérkedő milliárdos kretének,
Behúzva fülük-farkuk, hogyha szól ez az ének.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

2. Versszak: (Horus)
Tudom, hogy tudod, tudom azt, hogy érzed,
Kínoznak a gyerekkori szörnyű emlékek.
Kemény idők voltak és kemény idők lesznek,
Az indulatok megformálnak, állattá tesznek.
A bú és a magány, eluralkodik,
Minden, ami édes, megsavanyodik.
A depresszió lesz úrrá minden elő felett,
Ezt mind magunknak csináltuk, ezt ne feledd!
Tudhattuk előre, hogy így mindent elcseszünk,
Futhatunk a jövőbe, de már úgyis elveszünk.
Bújhatunk a baj elől, de úgyis utolér,
Mindegy hova menekülünk, senkit nem kímél.
Azt hisszük megússzuk, de a mese most mást szól,
Az utolsó reményeinkre az élet rácáfol.
Romba dönti az álmainkat, egytől egyig,
Az egyszerűektől kezdve a legeslegszebbig.
Nem marad más csak a kopár puszta,
Nem meséli senki majd el, hogy ő megúszta.
Menekülünk az özönvíz elől, de miért?
Nem létezik a bárka, hisz nincs miért.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

3. Versszak: (Carp-E)
Nézz rám most kérlek, nézz bele a szemembe
Itt állunk egy világban, ahol a jó van eltemetve
Háborúk dúlnak, és a hatalom a lényeg
Nem számít, hogy ki ölte meg a rengeteg népet
Ártatlan emberek vérükkel felfestik
A kérdést, hogy mi vezetett eddig a tettig?
És az a szomorú, hogy nem csak ez a baj
Hanem természeti erőktől is sok ember meghal
Rengeteg az áldozat szerte a világban
De miért felelősöket keresünk a hibákban?
Megoldás kéne, ami segítene rajtunk
Egy olyan cél, amit mi közösen akartunk
Kemény idők - minden nap megéljük
Kemény idők - majd jobb lesz, azt reméljük
De azt mondom neked, nézd magad legelőször
Mert lehet, hogy a bűnben mindenkit megelőzöl
És ha úgy látod, hogy minden helyes, amit teszel
Akkor jön majd egy nemzedék, amit a te tetted nevel
Várnak a nehéz napok, amiket majd megbánhatsz
De ne add fel soha és minden nap feltámadsz
Hiszen ezek kemény idők, de ez az élet
És ha akarod, ha nem nap mint nap megéled

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vér borította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.

4. Versszak: (Shady)
Hajnali háromkor fekszem az ágyon,
Nem jön az álom, a testedre vágyom,
Ébren, éberen gondolok a kemény időkre,
Mikor lángba hoztál mellém ledőlve,
Illatos parfümmel jól befújva,
Testemhez húzva, forrón bújva,
Szeretkeztünk vadul és az volt a durva,
Hogy közben a testedet más is szúrta,
De nem mondom rád, hogy rohadt kurva,
Vagy hogy porrá égj és elrejtsen az urna,
Pedig minden rossz most csak a te hibád,
Hogy másnak is odaadtad a forró…
Szíved, és hiába leszek én őszinte híved,
Hiába adnám az életem neked,
Ha engem simogatsz de, a többi pasid csíped
Ha én adom a tüzet, de más nyomja el a csikket.
Előttem lebeg még az összetört képed,
És a vérben úszó öklöm, amin az üveg vájt léket.
Bár a seb begyógyult, ahogy borogattam,
Már bánom, hogy többet adtam, mint kaptam.
Kemény ez a világ, mindenhol csak a szemét,
Mért nem lehet olyan, hogy megfogjuk egymás kezét?
De a világ csak hajkurássza Bin Ladent,
Templomban a halálára mondanak áment.
Valahol háború dúl, ember embert öl,
Valahol vidámság van a sodort kendertől,
Valahol állatokat nyúznak élvezetből,
Valahol a szart is megennék két kezemből,
De ezekre a gondokra most mégis legyintek,
Vágyakozón az ajtóra tekintek,
Kemény idők ezek, még mindig várlak,
Mégsem hiszem, hogy kezembe zárlak.
Lassan lehunyom szemem, forgolódok,
Előjönnek az ösztönös kódok,
De nehezen alszom el, nem vagyok boldog,
Mert fejemben vannak ezek a kavargó dolgok.

Refrén:
Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek.
Gyászos a múlt, kemény a jelen,
A mai időkben csak a rossz van jelen.

Kemény idők, rossz emlékek,
Horrorba beleillő jövőképek,
Szobák falán vérborította fényképek,
Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.