Már annyi éve Anyám nélkül élek
és mégis mindig hiányzik nagyon.
Az élettől még gyakran kapok szépet.
De Vele ezt már meg nem oszthatom.
Jó volna,ha ideülne este
És beszélgetnénk úgy, ahogyan rég,
Vagy egymás mellett figyelnénk a csendre
s én érezném a keze melegét.
Néha most is magam előtt látom
Fáradt szemét,halk mosolyát
Beszéd közben felismerem számon
Édesanyám egy-egy szavát.
Szakadékká mélyülnek az évek
Csak egy örök,a könny,a bánatom.
Már annyi éve Anyám nélkül élek
Ki mindig,ma is hiányzik nagyon!