Már nincsen emlékképem arról, milyen voltam rég
Már nincsen véleményem arról, mit tehettem még
Már nincsen semmi meghatódó álmom, ami felriaszt
Már nincsen gyertya a karácsonyfán, ami lángjával megolvaszt
Már nincsen család az asztal körül
Már nincsen róluk hír
Ötvenmillió ember szíve
Magányosan sír
Már nincsen több reményem arra, hogy valaki várhat rám
Már nem kívánhatom, hogy az eső szülje a szivárványt
Már nincsen több üzenet a gépben
A meghajtó leállt
Már minden apró levegővétel
Apáért kiált
Már nincsen út, ami elvezet hozzá, csak a magzatom
Ha új életből ébredek, vigyázom a holnapom
Már minden sejtje révbe érne
Míg mosolyra hangolom
Az arcát, ahogy az égből lenézve
Érti a gondolatom