Nézd, odakinn a fák
a levelüket hullatják,
közel az ősz, a szél csak hegedül,
a házak között hallom hangját.
Egy délutáni zápor
mindennapos vendég már;
ha jön, csak áldást szór
majd rád és végre rám...
REFRÉN 1:
Mint egy virág eső után,
úgy ébredek, éledek veled újra fel,
mikor két karod körbezár,
és érzem a szíved csak engem ölel...
REFRÉN 2:
Mint a virág eső után,
úgy fázom, úgy vágyom a nap sugarát,
azt, hogy ragyogjon újra rám,
hisz mosolyodban ott él még az elmúlt nyár...
Nézd, odakinn a tér
őszbe borult régen már,
s ha jön a tél, kicsim, te sose félj,
csak minden percben bújj majd hozzám!
Ha veled vagyok, nyár van,
a szívemben, ezt érzem még.
Tudom, ha nem lennél,
én nélküled elvesznék...
REFRÉN 1+2
REFRÉN 2