Érzi a végét
az arca már nem változik
gyűjti a vérét
Amit majd egyszerre elindít
nyílik a szája
de sikoly még nem hagyja el
ajkán a fogának nyomát látod
hogy töltődik fel
Fogja a pontot
érzed nélküled indul el
együtt vagytok
de amúgy Téged sem érdekel
érik a vége
a mozgás díjat érdemel,
külön jött el amit mások
közösen érnek el.
Refr.:
Órákra bontja a percet de késő
Mostmár indul el
Nedves sikoly szakad a torkán, de tudod
csak magának énekel!
Külön vagytok mégis csodás,
És már nem érdekel
Hogy a lelket a testre mégis
Mikor cserélted el!
Verse II.:
Már nézi a Tévét,
az érzés gyorsan távozik,
a régi vágyad
unott undorrá változik,
arrébb csúszol
de a paplan túl rövid,
a Tévébol meg az szól,
hogy a hurkát hogy tömik.
Átölel
fekszel mégis lehúz a súlya
ügyetlenül
kiszáradt száját neked nyújtja
fáradt mosoly
amit végül elengedtek,
nem kivánod - ahogy ő sem
de vele együtt kell felébredned!
2 X Refr.
Itt van a reggel,
semmit nem érzel, ha felkel ő.
rotyog a kávé,
más mint az otthoni rituálé
Nyílik az ajtó
A pecót végre hagyod el
és az ajkán a mosolynak nyomát látod
hogy szívódik fel.