Mostanában én sokszor elgondolkodom,
oh, milyen szép is volt, mikor szerettél nagyon.
A régi perceket újból felidézgetem,
de emlékezni már alig sikerül nekem.
Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benõtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön, az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.
Milyen volt a szád, már csak halványan dereng,
nincs kitõl kérdeznem, úgyse válaszol a csend.
A neved még tudom, de a többi úgy elszállt,
hogy alig emlékszem, pedig egyszer nagyon fájt.
Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benőtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.
Néhány szál virág, egy kis kabin Rómain,
egy februári nap fenn a Mátra csúcsain,
pár emléktöredék, ami megmaradt nekem.
Hát így múlt el egy szép, sírig tartó szerelem.
Rozsda lepi már az emlékeimet,
régen benőtte a fű az elmúlt éveket.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.
Vissza sose jön az elmúlt szerelem,
bármi gyönyörű is volt, feledem.