Egyszer volt, egy pillanat,
valami benned is megszakadt.
Az álomvilág szárnyra kel,
A te meséd itt kezdődik el.
A szuperhősök kora rég lejár,
A mesekönyvek világa vár
Nincsen herceg, sem királylány,
Akit elrabolhatna a sárkány.
Refrén:
A fehér ló most nem ér rá,
Az ezüst hintó másra vár.
Lehetsz az álmok szerelmese,
De ma nem rólad szól ez a mese...
Csak sok szürke, unott ember,
Játszik ma a szerelemmel.
De Te egy mesevilágban élsz,
Ahol mindig tévútra lépsz.
Az én mesémben futnak a percek
Nem te leszel a szőke herceg.
S ő sem az az igazi királylány,
Itt fekete-fehér a szivárvány.
Hiába látod az üveghegyet,
ez már nem a te fejezeted.
Hisz a te utad a völgybe fut,
eszedbe már csak ez a refrén jut.
Azt hitted te vagy a főszereplő,
De neked én vagyok a teremtő.
Röhöghetsz ezen de itt a vége,
Én azt mondom h fuss el véle.