Volt, aki csak nézett,
de abban minden benne volt.
Jött olyan, ki csendben
csak hozzám hajolt.
Aztán jött, ki ennyit mondott:
Várj, a búcsú messze még!
Hozzám nem is szólt ő többet,
de az volt a szép.
Oh, mennyi boldog percet,
oh, mennyi boldog évet,
mennyi csodát eldobtam é-é-én!
Oh, mennyit kóboroltam,
oh mennyit tékozoltam!
Árnyak, jöhet-e még a fé-ény?
Volt, aki csak csókolt,
de attól megőrültem én.
Jött olyan, ki beszélt,
és nem lett enyém.
Volt, ki úgy szeretett engem,
de azt könnyen dobtam el.
Hívom néha ezt az egyet,
de már nem felel.
Oh, mennyi boldog percet,
oh, mennyi boldog évet,
mennyi csodát eldobtam é-é-én!
Oh, mennyit kóboroltam,
oh mennyit tékozoltam!
Árnyak, jöhet-e még a fé-ény?